JKR interjú - 3. rész Elkészült a Tatler magazinban megjelent JKR interjú utolsó részének fordítása is, ez nagyrészt Fleur munkáját dícséri. Ha végig szeretnéd olvasni, akkor kattints a lenti 'tovább olvasom' linkre. Az ehhez a cikkhez tartozó beszkennelt képeket még mindig a képgalériában találod. **************************** Ebben az évben fogja megírni a Harry Potter könyvsorozat utolsó részét. Az utolsó fejezet már kész, biztonságban lapul a széfjében. Egy új gyerekeknek szóló könyv is elkészült már. Egy szörnyről szól, és ahogy Rowling mondja, egy "politikai tündérmese". Kisebb gyerekeknek készült mint a Harry Potter olvasói. "Még a kiadómnak sem beszéltem erről." Ezen kívül pár elbeszélés is elkészült. Jo teljesen olyan mint egy normális ember. Kedvenc itala a gin tonic, a pacalt szereti legkevésbé. Példaképe Jessica Mitford, a kedvenc írója pedig Jane Austen. Nincs jogosítványa, 17 éves korában megbukott a vizsgán, és nem próbálta újra - "Valahogy nem szeretem az autókat, az az érzésem, hogy valami szörnyűség fog történni." Öt éve leszokott a dohányzásról, és az utobbi három év nagy részét azzal töltötte, hogy terhes volt vagy a kisbabát gondozta. Keresztény (Episzkopális) és "mint Graham Greene esetében, sokszor abban hiszek, hogy majd visszatér a hitem. Ez fontos számomra". Az élet folytonos változásokat hoz számára. Részese egy új projektnek, ami a kelet-európai elszegényedett árvákon szeretne segíteni. A Sunday Times-ban látott egy cikket, és felháborodásában alig tudott továbbolvasni, miután meglátta a szó szerint kalitkába zárt kisgyerekekről készült képeket: "Aztán azt gondoltam, hogy helytelen lenne ennyiben hagyni az ügyet, és 'Miért ne csinálnék valamit, amivel segíthetek.'" Levelet írt a Cseh Köztársaság miniszterelnökének, a parlamenti képviselőjének, mindenkinek, aki csak eszébe jutott - és sikerült. Jo most tagja egy EU-s csoportnak, akik azt tervezik, hogy ehhez hasonló romániai árvaházakat fognak meglátogatnak. A Potteres téma, a szülők elvesztésének legyőzése, ismét visszatér. Addigis, Hamupipőkének fel kell készülnie saját báljára - az MS ügyének érdekében. Az Amanda Wakeley ruhát már megvette, már csak az álarcot kell elkészíteni. Sok százezret, sőt, talán milliókat fog gyűjteni az Ms-nek. Változást akar. Nem akarja, hogy édesanyja halála hiába legyen. A Sclerosis Multiplexes adatok olyan gyorsan repülnek ki belőle, mint ahogy a varázslók repülnek kviddicsezés közben. Az a legfurcsább, hogy a skótok a legveszélyeztetebbek ebben a betegségben - valamiért, eddig nem derítették ki miért, Skócia a világ MS fővárosa. A jótékonysági esemény célja, hogy jobb kezelés válhasson lehetővé - és hogy végül megtalálják a gyógymódot. Azért állt a kampány élére, hogy biztos legyen abban, hogy az MS-sel élő emberek megkapják azt a törődést amire szükségük van. Jelenleg, sok betegnek egyedül kell megbírkóznia ezzel a lesújtó diagnózissal. Később, amikor a kór súlyosabbá válik, sokaknak még az elektronikus tolószéket sem tudják biztosítani. Azt szeretné elérni, hogy máshogy bánjanak az MS-ben szenvedőkkel, hogy feltárja ennek a betegségnek a rejélyeit. "Egy nap sem telik el, hogy ne gondolnék az édesanyámra. A halála óriási ösztönzést jelent számomra. Megváltoztatta az életem." Most azon munkálkodik, hogy ő is - jó irányba - megváltoztassa mások életét. ~Vége~