Interjúk 2006. január - Emma Watson interjú a belga HUMO magazinból   A Harry Potter filmekben Emma Watson alakítja a főnökösködő ám elragadó Hermione Grangert, Harry (Daniel Radcliffe) és Ron (Rupert Grint) legjobb barátját, a való életben azonban Emmára csak az elragadó jelző igaz. A világsztárként berobbanó iskolás lánnyal a London északi részén található Hertfordshire-ben, egy luxushotelben találkoztunk. Nincs sok ideje; várják a Leavesden Filmstudióban, ahol Mike Newell rendező és csapata éppen a Harry Potter és a Tűz Serlegét fejezi be. Azonban nem vagyunk egyedül: a szobában tartózkodik egy gonosz külsejű hölgy is (talán egy álruhás dementor), aki az egész interjú alatt figyel, nehogy "rossz" kérdést tegyünk fel. Letelepszünk a kanapéra Emma mellé, aki a világ leghelyesebb fogszabályzósa, és nagyon udvariasan válaszol a kérdéseinkre. Be kell vallanom valamit: soha nem olvastam egyetlen Harry Potter könyvet sem. Én inkább olyan "Gyűrűk ura-típusú" ember vagyok. Emma: Micsoda!? Hiszen ez bűn! (a dementornak: ) Azonnal küldje el ezt az embert innen! (nevet) De láttam a filmeket, és az Azkabani fogoly nagyon tetszett. A Tűz serlege is ilyen sötét és félelmetes? Emma: Még sötétebb! Először halnak meg benne emberek, és a dolgok kissé kezdenek összezavarodni Hermione, Harry és Ron között. És először láthatjuk közvetlenül párbajozni Harryt és Voldemortot. Mindent egybevetve, azt hiszem, ez a film talán a legfélelmetesebb az egész sorozatban. Ez a negyedik Harry Potter filmed, de Mike Newell rendezőnek ez volt az első. Úgy kezeltétek, mint amikor "új tanuló érkezik az osztályba"? Emma: Igen, teljes mértékben! (nevet) Az első dolog, amit mondott az volt: "Ti ezt már négy éve csináljátok, én pedig újonc vagyok, szóval nektek kell mutatni az utat!" (nevet) De Mike természetesen már egy csomó remek filmet csinált, mint például a Négy esküvő és egy temetést, amit nagyon szeretek. Sokkal többet tudtam tanulni tőle, mint ő tőlem. A Harry Potter filmek nagyrészt a speciális effekteken alapulnak. Valójában számít az, hogy ki rendezi a filmet? Emma: Igen, hiszen minden rendezőnek megvan a maga stílusa. Mike Newell volt az első brit rendező, és lehet érezni, hogy ismeri a bentlakásos iskolák légkörét, és nagyon száraz a humora. Sok figyelmet szentelt nekünk, színészeknek is. Mindig azt mondta, hogy "Ebben a filmben varázslatos baglyok, kígyók és sárkányok láthatók, hatalmas költségvetéssel és sok speciális effekttel dolgozunk, de mindez semmit nem ér, ha ti nem vagytok meggyőzőek!" Ennek az lett az eredménye, hogy egy csomó időt töltött velünk, sokat beszélgettünk. Ez új volt. De nem hiszem, hogy az egyik fajta munkamódszer jobb, mint a másik, csak különbözőek. Nem ebben a filmben lesz Hermione szerelmes? Emma: (elpirul) De igen, az első románca. Érdekes volt eljátszani. Biztosan. Eddig a mi kis Hermionénk mindig pálcákkal, varázsigékkel és varázslókkal volt elfoglalva; csupa olyasmivel, amik a valóságban nem léteznek. De szerelmesnek lenni... Emma: Igen, először történik ilyen Hermionéval, ami a való életben velem is megeshet! Hermione és egy nagyon híres kviddicsjátékos között, aki elhívja őt a karácsonyi bálra, kialakul valami. Nagyon izgalmas rész volt. Izgultál? Emma: Egy kicsit, de jó kezekben voltam. Mike pontosan tudta, milyen kínosan és esetlenül érezheti magát egy tizenéves lány, amikor egy fiú a legelső alkalommal hívja el valahová. Azt hiszem, tényleg csodálatosan oldotta meg a karácsonyi bálos jelenetet. Hermione, Ron és Harry nyilvánvalóan érzelmeket kezd táplálni az ellenkező nem iránt, és nem tudják, mit kezdjenek vele. Úgy gondolom, sok tinédzser fog magáraismerni a karaktereinkben. A jelenet alatt fel tudtad használni valamilyen személyes tapasztalatodat? Emma: Eltaláltad! Pontosan tudom, milyen érzés! Sajnos már volt néhány elég zavarbaejtő és kínos találkozásom fiúkkal. Mesélj! Emma: (nagyon elpirul) Az első alkalom, mikor először lassúztam egy fiúval, valóságos katasztrófa volt. Azóta sem mertem lassúzni, és nem is fogok soha többé életem végéig! Az tuti! Ebben a tekintetben olyan vagyok, mint Hermione. Nem tudja, mit gondoljon a fiúkról, és egyáltalán nem tudja, mit kezdjen velük. (nevet) Van még más is, amiben hasonlítotok? Emma: Nem, valójában egyáltalán nem vagyok olyan, mint Hermione. Hermione nagyon energikus tud lenni: ha akar valamit, nem nyugszik, míg meg nem szerzi. Mellesleg ebben a filmben látszik majd, hogy egyre kevésbé követi Harryt és Ront, jobban keresztülviszi a saját akaratát, mint eddig valaha. Én nem ilyen vagyok: csak egy nagyon jó, illedelmes lány, akinek legtöbbször a vásárláson jár az esze (nevet). A képernyőn látunk felnőni. A Bölcsek Köve idején még kisgyerek voltál. Mostanra fiatal nővé váltál. Ezt magad is tapasztalod? Emma: Igen, teljes mértékben. Csak úgy belepottyantam a Harry Potterbe. Nem értettem, mi történik velem, és egyáltalán nem tudtam, hogyan viselkedjek: olyan volt, mintha egy tornádó közepén landoltam volna. De ahogy idősebb lettem, megjött az önbizalmam. Egyre jobban figyelek a technikai részletekre is: hogy nézne ki, ha ott állnék? Hogyan kell úgy állnom a kamera előtt, hogy jól nézzek ki? Néha még a rendezővel is felemelem a hangom! (nevet) Nem nőtted még ki Harry Potter varázsát? Emma: Nem, mert a legjobb az egészben, hogy a karakterünk is velünk nő. Hermione, Ron és Harry már nem ártatlan gyerekek, mint négy évvel ezelőtt. Igazi tinédzserekké váltak. És a közönség is velünk együtt nő. A kisgyerekeknek is tetszik, de a filmek egyre inkább a tizenéves közönséget célozzák. A szereplők felnőnek, és a történet egyre komolyabbá válik. Mit csinálsz, amikor nem forgattok? Emma: Iskolába járok (nevet). Teljesen mást jelent számomra a filmezés, mint a felnőtt színészeknek. Ők valószínűleg gyakran halálra unják magukat, mivel néha nagyon sokáig várni kell, mire végül felvesznek egy jelenetet. De ez engem nem érint: mihelyt készen vagyok a jelenetemmel, elvisznek az iskolába. A törvény amúgy is csak korlátozott óraszámú munkát engedélyez egy napra. A barátaid nem nagyon féltékenyek? Emma: Előfordul, hogy valaki beszól, de nem a barátaim: ők mindig teljesen normálisan viselkednek, amikor velük vagyok. Ez azért van, mert én magam is normális maradtam: a tény, hogy időről-időre szerepelsz egy mozifilmben nem jelenti azt, hogy hirtelen sztárként kell viselkedned. Mellesleg amikor a barátammal vagyok, szinte sosem beszélünk Harry Potterről. Valójában csak ruhákról és fiúkról társalgunk (nevet). Egyáltalán nem érzem magam mozisztárnak. Mikor iskolába megyek, én is csak egy diák vagyok, mint a többiek, és amikor forgatunk, nagyon keményen kell dolgoznom. Csak a világpremierek alkalmával kóstolok bele kicsit a filmvilág ragyogásába és csillogásába. Milyen pillanatokban érzed, hogy te vagy a legboldogabb ember a földön? Emma: Amikor a barátnőimmel beszélgethetek vagy vásárolhatok. Van egy nagy szenvedélyem: imádok új ruhákat próbálni. Amikor premierre vagy egy nagy vacsorára kell mennem, nagyon szeretek jól kinézni. Azt hiszem, lakik bennem egy kis kihívó hölgy (nevet). Persze nem kell egyfolytában ruhákat hordanom: otthon farmerban és pólóban mászkálok. Aludni is szeretek. Ha nem kell csinálnom semmit, egyszerűen csak alszom. És zenét is szeretek hallgatni. Milyen zenét találnánk az iPod-odon? Emma: Már vagy ezerszer meghallgattam a Coldplay legújabb albumát. James Blunt-ot és Davis Gray-t is sokat hallgatom. A forgatás alatt egyfolytában felnőttekkel vagy körülvéve, de amikor visszamész az iskolába, újra veled egykorúak közé kerülsz. Nehéz a váltás? Emma: Igen, néha az. Próbálok teljesen normálisan élni, de Harry Potter "ásott" egyfajta szakadékot köztem és az osztálytársaim között. Gyakran érzem azt, hogy nagy távolság van köztünk, és ezt nem szeretem. Olyan érzésem is szokott lenni, hogy egy csomó jó dologból kimaradok csak azért, mert olyan sok időt kell a filmezéssel töltenem. Ezért mindig próbálok a lehető leghamarabb visszamenni az iskolába, amikor vége a filmezésnek; hogy annyi időt tölthessek a barátnőimmel, amennyit csak lehet. És tényleg szeretek iskolába járni. Lehet, hogy nem én vagyok a legokosabb lány az osztályban, de jó jegyeket akarok kapni, hogy egyetemre mehessek. Nem akarod folytatni a színészkedést? Emma: Dehogynem! A Harry Potter után határozottan szeretnék más szerepeket is kipróbálni, és szeretnék színpadra is állni, közönség elé. Eltökélt szándékom, hogy színésznő leszek! Az egyetlen probléma csak az, hogy ez a szakma olyan kiszámíthatatlan. Csak addig vagy színésznő, amíg a forgatás tart, utána újra új szerep után kell nézned. Soha nem lehetsz biztos benne, hogy mindig találsz majd munkát. Ezért először szeretnék egy diplomát, hogy legyen mire alapoznom. Milyen szerepeket szeretnél eljátszani? Emma: Tegnap végre láttam az Egy motoros naplója című filmet és nagyon tetszett. Szeretném, ha olyan filmben játszhatnék. Julia Robertsre és Goldie Hawn-ra is felnézek, nem mondanék nemet olyan karrierre, mint az övék! A Harry Potter sorozatban együtt dolgozol sok olyan híres színésszel, mint Michael Gambon, Gary Oldman, Alan Rickman és Emma Thompson. Kérsz tőlük néha tanácsot? Emma: Nem. Furcsa, de igazából soha nem kaptam tanácsot vagy tippeket. Nem szükséges: azzal tanulok, hogy nézem őket. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt dolgozhatok ezekkel az emberekkel; arra inspirálnak, hogy jobb színésznővé váljak, és még keményebben dolgozzam. Az a különös, hogy most még jobban lenyűgöznek, mint az elején. A kezdetekkor csak tíz éves voltam, és nem tudtam, ki is valójában Alan Rickman vagy Emma Thompson. De ez nagy előny volt: nem féltem tőlük. Jónak vagy idegesítőnek találod-e, mikor az emberek felismernek az utcán? Emma: Tulajdonképpen hízelgőnek találom. Még nem volt problémád a fanatikus rajongókkal? Emma: Nem, de gyakran megesik, hogy az emberek odajönnek az utcán, és autogramot kérnek. Az elmúlt öt évben megtanultam nagyon gyorsan aláírni! (nevet) És sok, de tényleg rengeteg rajongói levelet kapok. A leveleket egy külön címre küldik, ahol mindegyiket elolvassák és megválaszolják. Nagyon nem szeretném, ha mind az én címemre jönne; jobb szeretem elkülöníteni a munkát a magánéletemtől. Szerintem nagyon kedves dolog, hogy egy csomó ember gondol rám, és azt kívánom, bárcsak több időm lenne elolvasni őket, és mindegyikre személyesen válaszolni. Kaptál már házassági ajánlatot? Emma: Nem, még nem. (nevet) Az interneten tucatnyi veled foglalkozó oldal van. Néha meg szoktad nézni őket, hogy tudd, miket mondanak rólad az emberek? Emma: Nem, szándékosan próbálom őket kerülni. Szerintem nem normális, ha egyfolytában magaddal vagy elfoglalva. Egyébként ha tudni akarnám, hogy mit mondanak rólam, az csak lehangolna. Egyáltalán nem szeretem, hogy mások ítélkeznek felettem. Az elején, amikor az első film megjelent, más volt a helyzet: akkor elolvastam mindent, amit rólam írtak, és nagyon fel tudott mérgesíteni, ha valami negatív dolgot láttam. De most csak elengedem a fülem mellett. Nagyon józan lány vagy... Emma: A szüleimnek köszönhetem. Nagyon odafigyelnek rám, és gondoskodnak róla, hogy két lábbal járjak a földön. Megrémített a londoni terrortámadás? Emma: Igen, az iskolában egyfolytában erről beszéltünk. Órán voltam, mikor történt, de az apukám 200 méterre volt attól a helytől, ahol az egyik bomba felrobbant. Az irodája a város közepén van. Nem tudtam elérni, és egy pillanatig tényleg pánikba estem. Nagyon boldog voltam, mikor hallottam a hangját! Természetesen mindannyiunkat sokkolt, bár nem igazán volt váratlan. Mindenki tudta, hogy előbb vagy utóbb történik majd valami szörnyűség Londonban. Aggódsz a jövő miatt? Emma: Tudom, hogy szörnyű dolgok történnek a világban, és megpróbálom a lehető legjobban követni és megérteni ezeket, de azt hiszem, nem csak a támadásokat és a háborúkat kell nézni. Az élet vidámabb oldalára is oda kell figyelni! Képzeld el, hogy választanod kell: nagyszerű hollywoodi karrier vagy nagyszerű házasság? Emma: Hmmmmmmm. Nem lehetne mindkettőt? (nevet) De ha igazából választanom kellene, a jó házasság mellett döntenék. Azt hiszem, lenyűgöző lenne csodás szerepeket eljátszani és Oscar díjakat nyerni, de mindez semmit nem jelentene, ha a szüleim és a barátaim nem lennének velem. Mit ér a siker, ha nincs valakid, aki szeret? Nem, inkább boldog házasságban szeretnék élni.